Elvisszük az otthonodba a KŐFESZT-et! Kőfeszt-film 2019.09.29. 18:30 M5
hirdetés
Blogolj!

Nem is a Csele-patakba fulladt bele II. Lajos király

Dorogi László

Kutatók szerint nem a Csele-patakban lelte halálát az 1526-os mohácsi csata után II. Lajos magyar és cseh király, hanem a Duna egyik mellékágában.

Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem történeti földrajz professzora, a korábban a szigetvári Szulejmán-sírkomplexumot is feltáró szakemberekből álló kutatócsoport vezetője arról számolt be, az elmúlt két évben több vizsgálatot is folytattak Mohács környékén és felfedeztek egy mára már nagyrészt feltöltődött ősi Duna-medret, amely a csata több korabeli leírásában feltűnik az összecsapások helyszíneként.

A kutatók szerint itt lelte halálát II. Lajos király, nem a Csele-patakban.

Pap Norbert hozzátette, a tudósok 1889 óta keresik a mohácsi csata pontos helyszínét, valamint azt, hogy az oszmán és a magyar táborok hol csaptak össze, hol volt az összeütközés centruma és azt, hogy hová temették a Mohácson elesett több mint 20 ezer katonát.

Az I. Szulejmán szultán és Ibrahim nagyvezír irányítása alatt álló, mintegy 60-80 ezer fős oszmán sereg 1526. augusztus 29-én ért a mohácsi harcmezőre. A Jagelló-házból származó II. Lajos király, valamint Tomori Pál kalocsai érsek és Szabolyai György vezette keresztény, 25-27 ezres hadsereg megütközött az oszmánokkal, s bár bátran helytállt, az egyenlőtlen harcban végül vereséget szenvedett. Az ütközet megpecsételte a középkori Magyar Királyság sorsát és jelentősen átalakította Közép-Európa történetét. II. Lajos király halála volt a csata legsúlyosabb következménye, ugyanis emiatt polgárháború robbant ki az országban, amely súlyosan korlátozta a királyság védelmi képességeit.

A kutatók a korábban alkalmazott megközelítésekkel szakítva írott források, régi térképek, távérzékelés, a természeti-földrajzi sajátosságok értelmezése, valamint régészeti adattár és térinformatikai eszközök felhasználásával modellezte a korabeli térség környezeti viszonyait és meghatározta a csata helyeinek főbb jellemzőit.

Korábban már sikerült meghatározniuk, hogy a Mohácsi-síkon az egykori széles, Duna-menti mocsártól nyugatra fekvő, mintegy öt kilométer hosszúságú egykori folyóvölgy szerkezeti egységbe kapcsolja az ütközet ismert jelenségeit: a már feltárt tömegsírokat Sátorhelynél, az egykori eszék-budai hadiutat, az oszmán győzelmi emlékművet, valamint a csata néphagyomány által megőrzött helyszíneit.

A kutatók modellje rehabilitálja a Mohács-kutatás 19 századi úttörőinek elképzelését a csata helyéről. Az eredmények szerint Majs szűkebb környéke nem volt része a csatatérnek, mert attól elválasztotta a hadi események idején megáradt Borza-patak.

Pap Norbert elmondta: kutatásaik legfrissebb eredményei szerint II. Lajos magyar és cseh király minden valószínűség szerint nem a Csele-patakban lelte halálát az 1526-os mohácsi csata után. Az egyetlen szemtanú, a királyi kamarás beszámolója szerint az uralkodó 2-3 főnyi kíséretével a Duna felé menekült és Mohácsról északra, Csele falu közelében, a folyó "kicsiny ágacskáján" átkelve szenvedett végzetes balesetet.

A kutatócsoport az uralkodó halála helyeként a folyó egy kis mellékágát azonosították, amelyet a helyiek Szakadék-Dunának hívták. A "szakadék" a főágból kiszakadót, tehát mellékágat jelentett a régi magyar nyelvben. Ennek a vízfolyásnak a szélessége átlagosan 50 méter lehetett. A kutatók úgy vélik, hogy a keskeny folyóágnak a zátonyos, iszapos bal partján, a Mohácsi-szigetnél fulladhatott vízbe a király.

A Duna főága a 16. században a Mohácsi-sziget keleti oldalán folyt, ott zajlott a korabeli hajóforgalom is. A nyugati ág, a mellékág ezzel szemben keskeny volt. Az 1526-s csatából menekülők jelentős része ezen és a Mohácsi-szigeten átkelve az Alföld felé haladt, amerre Szapolyai seregét sejtették, vagy csak a biztonságba jutást remélték.

Pap Norbert azt is elmondta, korábban azért jutottak tévútra a 19. század vége óta zajló, a király halálának körülményeit kutató vizsgálatok, mert addigra a Duna korábbi főága lett a mellékág, míg a korábbi mellékágból fejődött ki a ma ismert mohácsi főág. Akkora már viszont a történeti hagyomány, a legendák által sugallt Csele-patakkal kapcsolatos elképzelés miatt fel sem merült, hogy időközben a Csele torkolatánál mintegy 700 méter széles folyam helyén egykor egy keskeny mellékág folyhatott.

(Forrás: MTI)

https://szinesvilag.blogstar.hu/./pages/szinesvilag/contents/blog/82910/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?