hirdetés
Blogolj!

Az ókori rómaiak a nyilvános vécékben társalogtak

Dorogi László

Kár lenne kárhoztatnunk az ókori civilizációkat különböző, mai szemmel már bizarrnak és furcsának tűnő szokásaik miatt, hiszen jóval kevesebb tudás birtokában élték mindennapjaikat, mint tesszük azt mi a 21. században. Arról nem is beszélve, hogy sok szemszögből lenyűgöző, ahogyan bizonyos helyzeteket és szituációkat áthidaltak, de a kulturált széklet- és vizeletürítés nem tartozott ezek közé a helyzetek közé. Pedig még azt sem mondhatjuk, hogy ne tettek volna meg mindent ennek érdekében.

Fotó: nautilus.com

Stephen E. Nash tudománytörténész érdekes témát boncolgatott nemrégiben a nautilus.com portálon, nevesül azt, hogyan is jártak az ókori római polgárok oda, ahová még a király is gyalog. Szerencsére meglehetősen sok emlék maradt ránk a római társadalom életéről, így például kiderül az is, hogy a nyilvános illemhelyeket egyfajta közösségi térként használták. Mit is jelent ez?

Nos, azt, hogy a nyilvános toilettekben szó szerint centiméterekre trónoltak a polgárok egymástól, mindenféle elválasztó fal vagy függöny nélkül. A pottyantós budik elődjének számító római illemhelyeket úgy alakították ki, hogy a polgárok egy hosszú márványlapon ülve végezhették el dolgukat, a végtermék pedig a márványlapba vájt lyukakon keresztül pottyant az alatta elhelyezett üregbe. Onnan legtöbbször a városi csatornahálózatból vezettek át vizet arra a célra, hogy elmossa azokat a dolgokat, amelyeket el kell onnan mosni - az esetek döntő részében a közeli folyóba, vagy tengerbe távozott a salakanyag.

Mielőtt azt gondolnánk, hogy ezek a nyilvános illemhelyek lepukkant, összetákolt épületek voltak, felejtsük el gyorsan, hiszen rendszerint freskók díszítették a falaikat és még szobrokat is állítottak fel a sarkaikban. Gyakorlatilag ezek voltak az ókori római kávézók, csak éppen barna folyadék elfogyasztása helyett... na mindegy is.

Ezeket az illemhelyeket persze nem igazán nevezhettük a higiénia szentélyeinek, wc-papír gyanánt például egy botra szúrt tengeri szivacsot használtak fenéktörlésre a delikvensek. Miután jól elvégezték dolgukat, a már említett márványlap alatt csobogó vízbe, jobb esetben sós vízzel vagy ecettel teli vödörbe mártották a fenéktörlő eszközt, majd miután megtörtént a "tisztítási" metódus, stafétaként adták tovább a szerszámot a mellettük trónoló polgárnak. Minek pazarolni, ugye.

Wc-kefe, római edition. (Fotó: nautilus.com)

Na de mi a helyzet a pisiléssel? Régészeti leletekből kiderült, hogy a rómaiak az otthonaikban és a középületekben elhelyezett apró cserépedényekbe vizeltek, s amikor ezek megteltek, az utcán kihelyezett nagyméretű vizelettároló edényekbe öntötték össze tartalmukat. Kifejezetten erre a feladatra alkalmazott szolgák feleltek azért, hogy ezeket a nagy gyűjtőtartályokat hetente begyűjtsék. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért, ám a válasz jóval megdöbbentőbb, mint gondolnánk. Dobpergés: az ókori rómaiak a vizeletet mosásra használták. Bizony, ugyanis a pisit a benne található ammónia és egyéb vegyi anyagoknak köszönhetően fertőtlenítő hatásúnak gondolták.

Címkék: Tudtad-e?
https://szinesvilag.blogstar.hu/./pages/szinesvilag/contents/blog/73846/pics/lead_800x600.jpg
Tudtad-e?
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?