Blogolj!

A szövetségesek kettős játéka vezetett Magyarország német megszállásához

Dorogi László

A kettős játszmát folytató angolszász szövetségesek szemében Magyarország sosem volt több a második világháborúban, mint egy apró, de annál fontosabb áldozati bárány, akit feláldozhatnak a "nagyobb jó" érdekében.

Fotó: Wikipédia

A normandiai partraszállás a második világháború egyik legfontosabb és a hadtörténet egyik legzseniálisabb hadműveleteként vonult be a történelemkönyvekbe. Az akció egy új nyugati front megnyitásával végleg eldöntötte a háború sorsát, megtépázta a náci német csapatok egységét, kétfrontos háborúba kényszerítve a Harmadik Birodalom haderejét. Kevesen gondolnák, hogy a háború résztvevőit tekintve meglehetősen szerény területtel és politikai befolyással rendelkező Magyarország milyen komoly szerepet játszott abban, hogy a partraszállás sikeresen menjen végbe, ez mégis így volt. Az angolszász szövetségesek szemében viszont sosem volt több, mint egy apró, de nagyon fontos áldozati bárány, akit feláldoztak a "nagyobb jó" érdekében.

Hosszú és fájdalmas évek óta zajlott már a második világháború, amikor 1943-ban fordulat következett be és egyre világosabbá vált, hogy a németek elveszítik a háborút. Az egyik legkomolyabb szövetségesüknek számító Olaszország 1943 szeptemberében állt át az angolszász szövetségesek oldalára, s a Kállay Miklós vezette magyar kormány is komolyan fontolgatni kezdte a keleti fronton harcoló csapatai visszavonását a Kárpátok vonaláig, s "békekeresőket" küldött a szövetségesekhez. Kállay és Horthy Miklós kormányzó stratégiai célja egyértelműen az ország szuverenitásának megőrzése volt, de semmiképpen sem szerettek volna nyíltan szembefordulni a vereségei ellenére is jelentős katonai erővel bíró németekkel.

A magyar kormány az olasz kiugrás után már a feltétel nélküli megadás elvét is elfogadta volna egy, a szövetségesekkel megkötendő különbéke kedvéért, a szövetségesek a látszat ellenére viszont sosem gondolkoztak ilyesmiben. Egyértelmű céljuk volt, hogy a magyar vezetés rossz hírnevét keltsék a németek szemében azzal, hogy leültek tárgyalni velük, mindezt azért, hogy kikényszerítsék Magyarország német megszállását - erről tanúskodnak legalábbis az amerikai hírszerzés washingtoni archívumában fellelhető iratok, amelyeket Borhi László, az Indianai Egyetem történésze tanulmányozott. Magyarországot akkoriban Hitler utolsó csatlósaként bélyegezték meg, a brit és az amerikai vezetés pedig tartott attól, hogy Sztálin rossz néven veszi, ha megegyeznek a németek szövetségeseivel, ami könnyen arra indíthatta volna a szovjet vezetőt, hogy újra egy esetleges kiegyezés lehetőségét keresse Berlinnel.

A szövetségesek tisztában voltak azzal is, ameddig csak lehetőségük van rá, táplálniuk kell a magyarok kiugrási reményeit, ennek a kettős játszmának pedig nagyon fontos stratégiai célja volt. Mindeközben a magyar politikai elit cselekvőképességét megbénította a német válaszcsapástól való félelem, ám Hitler előtt így sem maradtak titokban a magyar vezetés békekereső lépései. A Führer az olasz kiugrásból okulva 1943 szeptemberében kidolgozta Magyarország és Románia megszállásának tervét, amelyek a Margarethe I és a Margharete II fedőnevet kapták. Hitler a Margarethe I terv végső kidolgozására 1944. február 28-án adott parancsot, a terv sarkalatos pontja az volt, hogy a megszállás az országon átvonuló csapatok álcája alatt történjen - emiatt kapta az akció a trójai faló fedőnevet.

Fotó: AFP

Ahogy közeledett a normandiai partraszállás órája, a szövetségesek számára úgy vált egyre sürgetőbbé, hogy a német csapatokat más hadszínterekre irányítsák. A brit kormány már 1943 márciusában is arra az álláspontra jutott, hogy Magyarország német megszállása tulajdonképpen nem is jönne rosszul nekik, sőt kifejezetten pozitív fejleményként tekintenének rá, mivel az jelentősen megnövelné a német hadsereg feladatait. A britek körében teljes volt az egyetértés abban, hogy minél hamarabb kiugrásra kell kényszeríteniük a magyarokat, egyesek még Budapest bombázásától sem riadtak volna vissza annak érdekében, hogy a németek minél hamarabb beavatkozzanak. Mindeközben a budapesti vezetés abba az illúzióba ringatta magát, hogy az angolszász csapatok vonják majd hatalmuk alá a magyar területeket, ezzel Magyarország elkerüli a német, illetve a szovjet megszállást és a győztes oldalon fejezi be a háborút.

1944. március 16-án egy háromtagú amerikai katonai delegáció érkezett Magyarországra, amelynek egyértelmű célja az volt, hogy kiprovokálja az ország német megszállását. A Florimond Duke ezredes által vezetett Veréb misszió elérte célját, a delegáció tagjai hamarosan a Gestapo fogságába kerültek, a németek pedig három nappal később megszállták Magyarországot. A feljegyzések szerint Hitler őrjöngött, amikor értesült a felbujtó amerikai delegáció érkezéséről, másnap már azzal támadta Horthy Miklós kormányzót, hogy Magyarország árulásra készül, majd március 18-ra a Salzburg melletti Klessheim kastélyba rendelte, amivel elérte, hogy a legfontosabb magyar döntéshozó az akció ideje alatt ne tartózkodjon az országban.

A Führer annak ellenére döntött a megszállás mellett, hogy Horthy Miklós Magyarországa látszólag megbízható szövetségesének számított. Hitler két dologgal indokolta a megszállást, egyrészt a zsidó kérdés megoldatlanságával - 825 ezer fős zsidó lakosság élt az országban -, másrészt a magyar vezetés hűtlenségével. A szövetségesek elérték céljaikat, mit sem törődve a német megszállás tragikus következményeivel és áldozataival. A megszállásra átirányított csapatok viszont nagyon is hiányoztak a német hadvezetésnek a partraszállás napján Normandiában 1944. június 6-án, amely során 2,9 millió szövetséges katona a német frontok összeomlását okozta.

https://szinesvilag.blogstar.hu/./pages/szinesvilag/contents/blog/70398/pics/lead_800x600.jpg
a Normandiai partraszállás,második világháború,német megszállás
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?