Blogolj!

Miért annyira bizarr a japán pornó?

Két jellemzője van a kortárs japán pornográfiának. A lényegi részek kikockázása (tehát nem mutatnak nemi szerveket), és az olyan erotikus képregények és rajzfilmek, amelyekben a női szereplők emberek, a férfiakat viszont bizarr csápos szörnyek helyettesítik (tentacle).

Hogy megértsük az egész jelenség eredetét, az 1800-as évek második feléig kell visszamennünk. A hagyományosan bezárkózó Japán ekkor nyitotta meg a határait, így megérkeztek az első nyugatiak az országba, köztük a misszionáriusok. Akik elképesztő erkölcsi fertővel találkoztak. A nyilvános fürdőket együtt használó férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel, valamint a nyári melegben egy szál ágyékkötőben, félmeztelenül mutatkozó emberekkel. Ráadásul ott volt még a művészeti ág a shunga, olyan erotikus témájú fametszetek és festmények, amiket a korabeli japánok díszként tartottak az otthonaikban és ajándékoztak egymásnak jeles alkalmakkor.

Végül Meidzsi császár volt az, aki a 19. század végén elkezdte lerakni a mai Japán alapjait. A modernizációt, iparosodát és nyugatiasodást a zászlajára tűző császár lecsapott az erkölcstelenkedésre. Betiltotta a közös használatú fürdőket, a nyilvános meztelenkedést és a pornográfiát.

A második világháborút követően még több külföldi került az országba, a szabályok tovább szigorodtak, ekkor lépett érvénybe a hírhedt 175-ös számú, obszcenitást tiltó törvény. Ez egész egyszerűen anatómiai részletességgel határozza meg, mit nem szabad mutatni (konkrétan nemi szerveket, fanszőrzetet és szexuális aktust), és két év börtönnel fenyegeti azt, aki ezt megszegi, akár ilyen mű alkotásával, akár eladásával.

Erre találták ki azt a megoldást Japánban, hogy az érintett területeket kikockázzák álló- és mozgóképen egyaránt. Ami jelentősen csökkenti az élvezeti értéket. Tehát ki kellett valamit találni, tulajdonképpen megkerülni a tiltást. A nyolcvanas években történt meg az áttörés, amely a legendás képregényíró-rajzoló, Toshio Maeda, és a rajzfilmrendező Hideki Takayama nevéhez fűzödött. Előbbi 1987-ben rajzolt egy óriási sikerű erotikus horror képregényt, Urotsukidōji címen, aminek utóbbi készítette el a rajzfilmváltozatát. Az eredeti minden cenzúraszabálynak megfelelt, kitakarta amit csak kellett, a mozgóképes verziót viszont Takayama brutális és kendőzetlen szexjelenetekkel turbózta fel. Démonok és polipszörnyek főszereplésével. Ekkor derült ki, hogy csáp viszont nem verte ki a biztosítékot a cenzoroknál, tehát a fütyi nem mehet, a csáp viszont minden gond nélkül belefér. 

Ezen felbátorodva Maeda elkészítette 1989-ben a műfajteremtő, Demon Beast Invasion című képregényét, amit valószínűleg legalább részben egy híres shunga, A halász feleségének álma ihletett még 1814-ből. Miután ezzel világossá vált, hogy két felnőtt kölcsönös beleegyezésén alapuló szex kendőzetlen ábrázolása tilos, de ha mindezt robotok vagy szörnyek teszik, akkor a legerőszakosabb perverzió is premier plánban mutatható.

A műfaj a 90-es években élte fénykorát, de máig népszerű és az internetnek hála az egész világ bepillantást nyerhetett abba, mi lesz abból, ha a kreativitás legyőzi a cenzúrát. 

A vonatkozó törvények azóta annyit változtak, hogy Japán 1999-ben betiltotta a cenzúraszabályoknak egyébként megfelelő gyerekpornó készítését és árusítását, majd 2014-ben a birtoklását is. Ám ez ugyancsak az élőszereplős filmekre és képekre vonatkozik, rajzolt formában továbbra is legális, és a szólásszabadság alkotmányos joga által védett a gyerekpornó. De csakis akkor, ha csápos szörnyek szerepelnek benne férfiak helyett.

Címkék: Tudtad-e?
https://szinesvilag.blogstar.hu/./pages/szinesvilag/contents/blog/69642/pics/lead_800x600.jpg
Tudtad-e?
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?