Blogolj!

HAVASI CINCÉR, AZ ÉV ROVARA 2019.

Chopi

 

Tudtad, hogy létezik az Év rovara díj?

Bizony, a Magyar Rovartani Társaság 2011 óta választja ki az év rovarát. Idén a legtöbb jelölést a havasi cincér (Rosalia alpina) kapta – egy bogár, aminek kifejlett példányai valószínűleg egyáltalán nem táplálkoznak.

 

A Magyar Természettudományi Múzeum blogja írta meg, hogy három jelölt rovarfaj közül lehetett idén is választani, amelyek mind közösségi jelentőségű fajok. 

 

Havasi cincér és kirepülőnyílásai (forrás: Varga Szabolcs, izeltlabuak.hu)

  

Közösségi jelentőségű fajnak az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelvének mellékletein szereplő fajokat nevezzük; gyakran – helytelenül – a „Natura 2000-es faj” kifejezést használják rájuk.

 

2019-ben esedékes az élőhelyvédelmi irányelv alapján készülő országjelentés (amelyben a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetéről és elterjedéséről kell beszámolni), ezért a Magyar Rovartani Társaság úgy döntött, hogy ennek apropóján választja ki jelöltjeit – a kis Apolló-lepkét, a  magyar tarszát és a havasi cincért – az Év rovara címre.

A havasi cincér fölényesen nyerte a szavazást. Érdekesség, hogy ugyanez a rovar 2001-ben már volt az Év rovara Ausztriában. A havasi cincér tudományos (latin) neve (Rosalia alpina) második szavának, faji jelzőnek jelentése „alpesi”, „havasi”. Ez a jelentés a legtöbb nyelv esetében tükörfordításként megjelenik a köznapi névben is, noha nem igazán fedi a valóságot. A katalán és az olasz megnevezés (banyarriquer del faig; cerambice del faggio) találóbb, mivel a bükkre utal, ami a havasi cincér legfontosabb tápnövénye. Érdekes módon a spanyolok és a portugálok az állat latin nevét használják köznapi névként is.

 

Annyira egyedi a rovar külseje, hogy ha láttál már havasi cincért, biztosan nem fogod összetéveszteni semmivel. 

 

Havasi cincér kidőlt bükktörzsön (fotó: Rahmé Nikola)

 

Kültakarójának alapszíne fekete, nagyon sűrűn álló, igen rövid szőrök fedik, amelyek az alap felületét szinte teljesen eltakarják. A szőrök legnagyobbrészt kékesszürkék, de az előháton és a szárnyfedőkön több bársonyosnak látszó fekete foltba tömörülnek, amelyeket világosabb sáv keretez. A foltok mérete és formája változatos, szinte egyedenként más és más, de az előhát elején egy félkör alakú minta és a szárnyfedők közepe mögött húzódó széles, zegzugos szélű harántöv állandó elem. Ez utóbbi előtt egy-egy nagyobb, mögötte egy-egy kisebb kerekded folt látszik. A csápízek végének fekete szőrei ecsetszerűen elálló bojtba tömörülnek, ezért a csáp tarkának látszik. A lábak szintén kékesszürkén szőrösek, így a mozdulatlan bogár remekül beleolvad a bükkfák kérgének hasonló színezetébe. Szárnyfedői aránylag gyengén szklerotizáltak, vékonyak, laposak.

 

Havasi cincér (Rosalia alpina) portréja (fotó: Rahmé Nikola)

 

A kifejlett bogár (az imágó) testhossza 2–4 cm. A hím csápja jóval hosszabb a testénél, csaknem a kétszerese annak, a nőstény csápja alig hosszabb. A hím feje és rágói is nagyobbak. 

 

Havasi cincér hímje (balra) és nősténye (jobbra) (forrás: Hoskovec, Jelínek & Rejzek: Cerambycidae)

 

Ma nagyrészt Európa déli részén él, északabbra erősen visszaszorult vagy teljesen eltűnt. Németországban például csak délen honos, de már nagyon ritka; Lengyelországnak csak a legdélibb részén, a Kárpátokban fordul elő; Csehországban néhány állománya maradt, holott a 20. század közepén ezeknek az országoknak még nagyobb részén fordult elő. Skandináviából kipusztult, a Brit-szigeteken pedig soha nem is élt, pedig ott jelentős kiterjedésű bükkösök találhatók. Észak-Afrikából származó adatai tévesek, szíriai adatok valójában a törökországi Hatay tartományra vonatkoznak.

 

A havasi cincér európai elterjedése a 20. század közepén (forrás: Klaas Reißmann, Beetle fauna of Germany)

  

Hazánkban a Dunántúli- és az Északi-középhegységben, valamint a Mecsekben honos a havasi cincér, de sok helyen gyakori. Találkozhatunk vele a Dunántúli-dombság egyes magasabb részein is. Leginkább hegyvidéki bükkösökben él, általában 300 és 2000 méteres tengerszint feletti magasság között (minél délebbre megyünk, annál magasabban, a bükk elterjedésének megfelelően). A havas hegycsúcsokhoz vagy a havasi legelőkhöz tehát nincs köze, így a „havasi” jelzője tulajdonképpen félrevezető. Lárvája legtöbbször a bükk (Fagus sylvatica) fájában él.

 

A havasi cincér mai elterjedése Magyarországon A piros pont a 2018-as drávai lelőhelyet jelzi (forrás: Természetvédelmi kezelés; Purger 2018)

 

A kifejlett bogarak Magyarországon általában július első felében jelennek meg, előbb a hímek, majd néhány nap múlva a nőstények is. Meleg, napos időben, a déli órákban és 16-18 óra között között aktívak.

Ha a közelben frissen kivágott fa található, a hímek odarepülnek; ha ilyenek nincsenek, 1–1,5 kilométeres felderítő repüléssel számukra megfelelő helyet választanak. Territóriumtartók, vagyis a kiválasztott területüket védik. Rendszerint mozdulatlanul ülnek, csak a csápjuk szondázza a levegőt, veszély esetén azonban gyorsan elmenekülnek az ágak közé, vagy elrepülnek. Ha idegen hím közeledik, ideges mozgással nekirontanak, és igyekeznek eltávolítani a területükről – néha az embert is megpróbálják elűzni. Ha a hím egy nőstény egyed feromonjait érzékeli a csápjaival, követni kezdi, és párosodni próbál vele. Ha a nőstény elrepül, már nem követi, ám ha a nőstény hajlandóságot mutat, egy órán át párzik vele, majd egy ideig még követi; így próbálja megakadályozni, hogy más hímek is a közelébe férkőzhessenek.

 

Párosodó havasi cincérek (forrás: Alexander Gratzer, Fotocommunity)

 

A nőstény a szájszerveivel, a csápjával és a tojócsöve érzékszerveivel választja ki a peterakásra alkalmas helyet, mely általában a kéreg repedése vagy más sérülése, általában 1–1,5 centiméterre hatol a fába. A petéket a nőstény egyenként rakja le az elhalt – de részben még élő – fák vastagabb törzsébe és ágaiba.

 

Nőstény havasi cincér peterakás közben (forrás: Klaas Reißmann, Beetle fauna of Germany)

  

A lárvák a kikelésük után mélyebbre (4–10 cm) vonulnak a fába, és ott az időjárástól és a fa minőségétől függően 2–4 évig fejlődnek. Utolsó telük előtt visszatérnek a felszín közelébe; bábbölcsőt készítenek, és kimeneti csatornát rágnak – ez utóbbit újra eltömítik –, majd bebábozódnak. Júliusban a kifejlett bogarak ismét kitisztítják a kimeneti csatornát, majd ovális (6–11 mm hosszú és 4–8 mm széles) nyíláson – a röplyukon – át távoznak a fából. A röplyuk hosszabbik tengelye párhuzamos a fa rostjainak irányával, vagyis a törzs hossztengelyével.

 

Kirepülőnyílásán át előbújó havasi cincér (forrás: Wikimedia Commons)

  

A kifejlett havasi cincérek élettartama néha csupán 10 nap, de három hétnél biztosan nem több. Ellentmondásos közlések szólnak a táplálkozásukról, miszerint leveleket, virágokat vagy kifolyó fanedveket fogyasztanak, de ezeket nem igazolják megfigyelések. Az imágók valószínűleg egyáltalán nem táplálkoznak; erre utal, egy vizsgálat, mely során több mint 1500 egyed befogásával egyszer sem figyeltek meg táplálkozást.

 

Havasi cincér szárnyra kap (forrás: turaoldal.hu)

  

Adott területen a havasi cincér lokális kipusztulásához vezethetnek a nagyobb tarvágások, ha a tápnövényül szolgáló fák minden egyedét eltávolítják. A nagy kiterjedésű fátlan tájak gátat szabnak terjedésüknek, ahogyan minden olyan erdő (például akácos, nemesnyáras és fenyves ültetvények) is, amelyben nincsenek számára tápnövénynek számító fafajok.

A gazdasági céllal kezelt erdőkben károsan érinti az ott élő állományt a természetes módon kidőlt, megsérült vagy beteg fák eltávolítása, hiszen ezek lennének a lárvák legjobb fejlődési helyei.

A tarvágásokon kívül a legnagyobb veszélyt a nyár elejéig letermelt faanyag erdőben, erdőszélen hagyása, illetve késői elszállítása jelentheti. A száradó farakások, főként, ha napos helyen vannak, erősen vonzzák a havasi cincéreket. Ezek azonban csapdaként működnek: a nőstények a felhalmozott törzsekre rakják petéiket, de azok az elszállítással elkerülnek az élőhelyről, majd a fa feldolgozásakor megsemmisülnek.
 

Halálos csapda – nyárra is az erdőszélen hagyott bükkfarakás (fotó: Merkl Ottó)

 
 
Az erdőtüzek éppen a részben már elhalt fákat sújtják legjobban, így a bennük fejlődő havasi cincérek is áldozatul esnek.
 
Ha a lárvák számára egyébként alkalmas holtfa teljesen árnyékban áll vagy fekszik, a lárvák a gombák elszaporodása miatt nem fejlődnek megfelelően vagy elpusztulnak.

 

A havasi cincért a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a sebezhető („vulnerable”) kategóriába sorolják, Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 forint. Számos más európai országban is védett.

  

Az Év rovarának védelmét elsősorban az élőhelyének védelme, a sérült fák, kidőlt törzsek megőrzése jelenti. Különösen fontos az erdőszéli vagy más helyen, szabadon álló, napsütötte fatörzseket óvni, mert ezek több évig kiszolgálják a lárvák fejlődését. A szálaló erdőművelés, a vegyes korú állományok kialakítása, a lékek, a tisztások megőrzése segíti a havasi cincér fennmaradását.

 

Címkék: Tudtad-e?
https://szinesvilag.blogstar.hu/./pages/szinesvilag/contents/blog/66956/pics/lead_800x600.jpg
Tudtad-e?
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?